Amikor Téged vár a gyerek,
a házimunka,
és még a kutya is...

Játékötletek mindennapos helyzetekre

Talán Te is voltál már olyan szituációban, hogy fáradt vagy, a házimunka meg már nagyon vár, meg a kutya és a macska is, te meg csak egy valamire vágysz: hogy elterülj egy puha ágyban.

És ekkor megérkezik a gyerek, könyörgő kutya szemekkel, hogy „Anya, játszunk?”.

Te pedig nem tudsz ellenállni a kérlelő tekintetnek…

Bár minden gyerek más – és én leginkább csak a sajátjaimból tudok kiindulni – szerintem mindegyiküknél lehet találni olyan módot, amiben megalkudhatunk, hogy ok, játszunk, de most így…

Nálunk így alakult ki nagylányom (6) évek óta kedvenc szerepjátéka, amit ő talált ki, és minden helyzetben játszható. Akár házimunka közben is, vagy épp a kanapéról. 😀

Nagylányom az anyuka, aki hozzám, a barátnőjéhez jön látogatóba a kislányával (egy játék babával). Persze ő hozza a babakocsiját vagy az aktuális felszerelést, de én közben nyugodtan csinálhatom, amit épp kell, és majd eköré épül a történet. És mindenki örül (már amennyire a házimunkának örülni lehet 😀 )

Ő nagyon élvezi, mert „felnőttes” beszélgetésben lehet része, nekem pedig azért hasznos, mert a játék közben megtudom, mit szűr le a felnőttek világából (ezzel tükröt tartva nekem), másrészt így sokszor a napjából is kiderülnek olyan dolgok, amikről egyébként nem biztos, hogy tudomást szereznék.

Hasonló szerepjátékot kicsi lányommal (3) is szoktunk játszani, de ő azt szereti, ha én vagyok a nagymama, és segítek a kisbabája ellátásában. Közben mesél, csacsog arról, ami csak eszébe jut, én pedig elolvadok a cukiságától, és attól is, hogy milyen színesen látja egy 3 éves a világot! 🙂

Ha kedvet kaptál az efféle játékhoz, keress bizalommal, szívesen elkészítem az álom babátokat!

A mostani akciómban pedig az anyukákra is gondoltam. Nézd meg IDE KATTINTVA!

A másik gyakori, és nem kis fejtörést okozó szituáció, amikor gyerekkel kell menni ügyet intézni. Vagy épp őt visszük orvoshoz. De lehet, hogy csak simán együtt utazunk vele.

A várakozás még nekünk felnőtteknek sem a kedvenc elfoglaltságunk, hát még a gyerekeknek. Erre gyűjtöttem össze pár kipróbált unaloműző játékot ötletet.

Egy hasznos, anyukáknak szóló közösségi felületen kértem segítséget a témában.

A következő válaszok születtek:

Annamária rengeteg ötletet adott. Ő is említette a szerepjátékot, az árnyjátékot, a csip-csip csókát, kerekecske gombocskát, ritmus tapsolást, barkochbát, dalok vicces átköltését, kiszámolókat, memoritereket.

Barkochbázni Juditék is szoktak, néha főzés közben is. Így a házimunka is halad, és jól is szórakoznak közben.

Ha van egy tollunk és egy darab papírunk, ezekkel is lefoglalhatjuk a gyereket egy időre várakozás közben:

 * egymás vonalainak folytatása

 * egymás vonalán ne haladjunk át

 * kitalálni, hogy a másik mit rajzol

Ezen kívül még jó ötlet lehet a mesemondás, meseköltés vagy kódfejtés a falakon lévő ábrák, írások alapján.

Zsófia ötlete kicsit nagyobbaknak, 10 év körülieknek szól. Rejtvényfejtés, Columbo hadnagy után szabadon:

elmesélünk egy részletet a helyszínen látottakból, nekik meg rá kell jönni, hogy mi volt az árulkodó jel.

Az egyik kedvencem Ágnestől származik:

Utazás közben, vagy pl. bevásárlás alatt is lehet játszani ezt az asszociációs láncon alapuló játékot:

„Mondok valamit, te pedig mondj egy másikat, ami valamilyen tulajdonságában egyezik. Így jön az asztal mellé a ló (mert lába van), mellé a villamos (mert lehet rajta utazni), a tojás (mert sárga) a csésze (mert eltörik).”

Ildikóék unaloműzőként azt szokták találgatni, melyik ember hova mehet, és elképzelik hozzá, hogy ott mit csinálhat.

Enikőéknél mindig beválik a fekete-fehér-igen-nem és a szóbridzs, amikor a szó utolsó két betűjéből alkotunk egy új szót.

Katáék a rendszámokon figyelik a számokat és a betűket.

Erzsébeték szólánc szerűen mondanak állatokat, de betűszabály nélkül, mert a gyermeke még csak most tanulja azokat.

Mónikáék hazafelé szintén szóláncot szoktak játszani, de ők azokkal a dolgokkal, amikkel séta közben találkoznak.

A másik kedvenc ötletem Vilmától származik.

Sokat ülnek 4 éves kislányával orvosi várókban. A sok ücsörgés után felszabadító egy kis mozgás, ezért a következő játékot találták ki:

„Egy nem túl zsúfolt helyen megáll egy csempén. Megrázom a kezem, mintha dobókocka lenne benne, majd mutatok egy számot, amennyi csempekockát ugrania kell. Gyakorolja a számokat, irányokat (mert a körülöttünk lévő tömegtől függően mondom neki, hogy jobbra/balra/előre/hátra ugorjon), és mozog is kicsit. Ennyi nyüzsgést szoktak tolerálni a körülöttünk várók, őt meg megmozgatja, leköti kicsit. Működik csempekocka nélkül is, csak ugrásokkal, de úgy izgibb ha csempénként ugrálhat.”

Judit és családja a már fent említett szóláncon és barkochbán túl viccekkel, versátiratokkal, vicces szójátékokkal szórakoztatják magukat. Ezek jól szoktak jönni túra során is. De a barkochbát sem játszák akárhogy! Elmondta az eddigi legextrémebb feladványt: Bem József matyó mintás gördeszkája. 😀

Eszter lányai pedig kézműveskedéssel foglalják el magukat: A 6 éves horgol, 5 éves testvére pedig kitömi a elkészült figurát. 🙂 

Végezetül Sára zárja a sort: nekik nagy kedvencük volt az autóban a „Ki vagyok, ha…?” játék. Ők kiegészítették a foglalkozásokhoz kapcsolódó jellemző ruházatokkal, eszközökkel, vagy konkrét személy esetén szófordulatokkal.

Remélem sikerült egy kis ötletet adni, és beindítani a fantáziádat!

Mert beláthatjuk, nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy egy gyereket a nem épp ideálisnak mondható helyzetekben is lefoglaljunk, és közben még jól is szórakozzunk.

Az elkövetkező hasonló szituációkhoz sok fantáziát és türelmet kívánok!

Ha szívesen olvasnál még a témában további hasznos tartalmakat, akkor kövesd a blogomat és a facebook oldalamat!

Szeretettel:

Niki

Close Menu