Nem mesél a napjáról...

Milyen volt az ovi? Jó.

Szeptemberben elindult az óvodai/iskolai nevelési év, és rá kellett döbbennünk, hogy a Kicsikénk önálló életet kezdett el élni….

Olyannyira, hogy semmit sem tudunk meg tőle a napja azon részéről, amit tőlünk távol tölt.

Pedig szeretnénk vele beszélgetni, és evidens lenne, hogy arról, ami napközben történt vele.

Ehelyett kb. annyit tudunk meg, hogy az ebéd jó volt…

Több helyen hallottam már Vekerdy Tamást arról beszélni, hogy miért van ez:

Egy felmérés szerint, amiben 5000 óvodást kérdeztek meg arról, hogy mi a legjobb az óvodában, a legtöbben ezt felelték: ” Az, amikor anya értem jön!”

Hát ezért.

A kicsi gyerekek még igazán át tudják élni a pillanatot. (Ezt egyébként érdemes újra megtanulnunk tőlük.) Ők annak örülnek, hogy mi ott vagyunk velük. Minek beszélnének olyan dolgokról, ami már elmúlt, és amúgy sem volt annyira jó, mert Anya nem volt ott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érezték jól magukat.

Faggathatjuk őket, de tapasztalatom szerint épp az ellenkező hatást érjük el vele.

Ehelyett van erre egy jobb módszerem:

Megfigyeltem már, hogy a játékaikba beleszövik az aktuális történéseket.

Lányaim nagyon szeretik a szerepjátékokat, sokat babáznak. (Erről korábban már ITT ejtettem szót)

Onnantól kezdve, hogy nagylányom elkezdte az ovit, délutánonként napi szinten az összes létező babáját lepakolta a földre, és óvodásat játszott. Ő volt az óvónéni.

Ebből megtudtam, hogy hogy zajlik náluk az altatás, mit szokott énekelni az óvónéni, milyen zavaró tényezők vannak, hogy ébresztik őket.

Olvastam egyszer, hogy az óvónők MINDENT tudnak arról, ami otthon történik, mert a gyerekek elmesélik. Ezzel nem vitatkozom, biztosan így van, bár eléggé zavarba ejtő a tudat. 🙂

De ennek kapcsán nekem egyből az jutott eszembe, hogy én is tudok olyan dolgokat, amiket talán az óvónénik nem is gondolnának – bár nyilván, ami ott történik, az nem titok. Pusztán csak abból, hogy figyelem a gyerekeim játékát.

Úgyhogy erre biztatlak Téged is:

akár magában játszik gyermeked, akár együtt játszotok, engedd át neki az irányítást, és figyelj. Ha konkrét dolgok nem is derülnek ki, de érzésekből, hangulatokból is sok mindenre lehet következtetni.

Emellett a szerepjáték abban is segít, hogy könnyebben fel tudja dolgozni  a benne motoszkáló érzéseket. 

 * Persze, azért jó, ha tisztában vagyunk saját gyermekünk mese mondó képességével. Ezt alapul véve, nem biztos, hogy minden érdekességre fel kell kapnunk a fejünk. 😀

Ha kislányod van, egy kedves baba elkészítésében a segítségedre lehetek. Mert kivel lenne jobb játszani, mint egy puha, kedves arcú, nyílt tekintetű társsal, akin a saját jellemzőit figyelheti meg?

Mostani ajánlatom pedig Neked kedvez: nézd meg IDE KATTINTVA!

Ha érdekelnek további hasznos tartalmak a témában, kövesd a blogomat és a facebook oldalamat.

 

Szeretettel:

Niki

Close Menu